Az európai országok többségében a második világháborúban elmaradt születések pótlásaként egy születési hullámhegy, az úgynevezett „baby boom” alakult ki. A határozat pozitív intézkedésekkel indított, mint a szülési szabadság meghosszabbítása, a családi pótlék emelése, ingyenes csecsemőkelengye stb., majd az 5. és 6. pontban tért ki a lényegre, nevezetesen az agglegényadó bevezetésére, illetve a magzatelhajtás elleni küzdelem meghirdetésére.

Az 1953. évi abortuszrendelet kötelezővé tette a terhességek bejelentését és nyilvántartását, és ily módon biztosította a terhesség kimenetelének folyamatos ellenőrzését is. 1953-ban már 1538 volt a magzatelhajtás miatt jogerősen elítélt személyek száma. A gyakorlati végrehajtás miatt teljes abortusztilalomnak nevezhető korszak mintegy 2 és fél-3 éve alatt az előző évek születési számaihoz képest körülbelül 80 ezerrel több gyermek jött a világra. A népesedési korfán mutatkozó kiugrást nemcsak az abortusztilalom miatti többletszületések okozták, hanem az a tény is, hogy a halálozások száma a 2. világháború előtti évekhez viszonyítva mintegy 20 %-kal visszaesett, ezen belül a csecsemőhalandóság a felére csökkent.